Úton útfélen belefutok ugyanabba a szituációba:  „ – Coach vagy? – Ne már, azt hittem,  te valami komoly dologgal foglalkozol!” „ – Hogy mi? Coach?! – Akik azt játsszák, hogy pszichológusok?!” „ – Coach vagy?! – Nahát, pedig egyetlen béna életbölcsességes kisvideót sem láttam még az oldaladon!”

Egy idő után, valljuk be, elég fárasztó újra és újra elmagyarázni, hogy a szakmádnak bizony létjogosultsága van, hogy amit csinálsz, az professzionális, hatékony támogató folyamat, amely segítséget nyújt a hozzád fordulónak – már amennyiben ő is partner ebben. De miért is ilyen nagy az ellenállás, a negatív visszhang a coaching háza környékén? Megpróbálom összeszedni az indokokat.

1. Az ismeretlen

Az ismeretlentől félünk. Vagy legalábbis nem bízunk benne. Kétkedünk az igazában, a hatékonyságában, a működőképességében. És a coaching egy igen fiatal szakma, ráadásul elég absztrakt, elvont, nem lehet néhány ábrával, grafikonokkal, számokkal, kézzel fogható fizikai eredményekkel bemutatni működését és  hatékonyságát. Tehát nem tudjuk, mire lehet ez jó nekünk, egyáltalán, szükségünk van-e rá, miben és hogyan segíthetne bármiben.

2. Rossz tapasztalatok

Akár ismerős beszámolója a számára rosszul elsült kötelező munkahelyi coachingról, akár a közösségi oldalakon csapatostól támadó idézetek, életbölcsességek naplementés háttéren tálalva elbizonytalaníthatják az embert a szakma validitásáról. De az is megeshet, hogy a coach és ügyfele nem passzolnak egymáshoz – nem működik a kémia, vagy a probléma meghaladja az adott szakember kompetenciáit.

De mi is ez valójában és hogyan működik?

Sir John Whitmore, akit sokan a coaching atyjakét tartanak számon így fogalmazott: „A coaching a beavatkozás egyik formája, amelynek alapvető és változatlan célja mások önbizalmának erősítése függetlenül a feladat vagy a probléma jellegétől.” Myles Downey pedig így foglalja össze: „ A coaching olyan művészet, amely egy másik ember teljesítményének, tanulásának és fejlődésének elősegítésével foglalkozik.” Mit is  jelent ez a gyakorlatban? A coaching az élet szinte minden területén felhasználható támogató folyamat illetve szemlélet, melyet nemcsak a mindennapi egyéni, személyes problémáink hatékony megoldására, de az üzleti életben, karrierépítésben, szervezeti hatékonyság növelésében egyaránt segítségül hívhatunk. Módszertana szerteágazó, sokféle, akárcsak művelőinek szakmai és személyes háttere, ami felhasználási területeinek sokszínűségéből is adódik.

De legyen bármilyen hangzatos, vagy akár egyszerű módszert követő, minden iskola, minden módszer betartja a következő alapelveket:

• Az „itt és most” – ra koncentrál: nem a múltban vájkál, nem ott keresi a problémák, elakadások okát, a jelen problémájára a jelenben keresi a megoldási lehetőségeket.
• Nem ad direkt tanácsot, nem mondja meg az ügyfélnek, hogy mit csináljon, de célirányos kérdéseivel segíti őt abban, hogy megtalálja a számára legkedvezőbb megoldásokat
• Nem ítélkezik és nem kér számon: a coach egyik legfőbb eszköze, hogy előítéletmentesen, aktívan, minden figyelmével az ügyfélre koncentrálva hallgatja meg őt.
• Nem tanít, nem treníroz: minden ügyfélnek, legyen az magánember, csoport, munkahelyi team vagy akár felsővezető, az adott elakadására a saját, egyéni megoldását segít megtalálni.
• Egy coaching folyamat általában 3 -10 alkalmat vesz igénybe. Igen, ez egy rövid, célirányos folyamat, itt nincs idő a terelésre, vetítésre – még akkor sem, ha szinte minden ügyfél bepróbálkozik ezzel – és emiatt elég jól belőhető ennek a segítő folyamatnak mind az anyagi, mind az időbeli vonzata.

És végül nézzük az indokokat: Vajon mi visz rá bárkit is, hogy coach- hoz merészkedjen?

Az üzleti életben egyre elterjedtebb mind a business coaching igénybe vétele szervezeten belül, mind a coaching szemléletű vezetés. Ezek a cégek úgy gondolják, a munkatársak egyéni és a teamek közös fejlesztésével, az önismeret növelésével, a kommunikáció gördülékenyebbé tételével, az érzelmi intelligencia növelésével illetve a vezetők érzékenyítésével a cég hatékonyságát növelik. Vajon megengedheti magának bármelyik multi, hogy csillámporszórásra pazarolja a pénzét és a munkaidőt?

A life coachingban már nagyobb a szórás – itt az élet szinte minden területét érinthető elakadásokkal, problémákkal, vágyott célokkal jöhetnek ügyfelek, legyen szó karrierépítésről,  konfliktuskezelésről, stresszről, kiégésről, családi vagy párkapcsolati gondokról, szorongásról, gyászról, új szerepek okozta nehézségekről, időgazdálkodásról, különböző kompetenciák fejlesztéséről, a paletta igen széles.

Miben különbözik akkor ez egy baráti beszélgetéstől?  - kérdezheti a kétkedő. Hiszen a problémáimat a barátaimmal is megbeszélhetem fröccsözés közben. Igaz, az ember általában ezért tartja a barátait: legyen kire támaszkodni jóban is, rosszban is, nekik is, nekünk is. De valljuk be: hányszor terelte már el a figyelmünket egy baráti beszélgetés közben a megcsörrenő telefon, a szomszéd asztalhoz leülő szívdöglesztő fickó vagy a vágy, hogy a saját életünkről meséljünk inkább és minket hallgassanak meg? És hányszor nem mondtuk meg a valódi véleményünket, hogy kíméljük a másik felet? Barátként mindemellett érzelmileg érintettek is vagyunk, így az objektivitásunk gyakran sérül, ezért például egy szakítás során teljesen egyértelmű, hogy együttérzően viselkedünk és esetleg együtt szidjuk azt a szemetet, aki képes volt elhagyni egy olyan csodálatos lényt, mint a mi kedves barátunk.

A professzionális coach ellenben nem azt mondja, amit hallani szeretnénk, hanem amit objektíven lát, hall, érez. Teljes figyelmével az ügyfélre koncentrál és addig nem nyugszik, amíg minden fontos szálat fel nem derít, hogy a lehető legtisztább képet kapja ő is és ügyfele is a helyzetről. Empatikus, de emellett objektív is, így olyan kérdéseket, meglátásokat tesz, amit barátaink, munkatársaink, családtagjaink soha. A folyamat során használt módszerekkel, eszközökkel végig az ügyfelet segíti, hogy rátalálhasson a saját megoldására, a saját útjára.

Remélem, sikerült némiképp oszlatnom a lila ködöt, és rombolnom az előítéleteket.

Szabó Zsuzsanna
life és business coach