Röviden rólam:
Realista álmodozó, néha kíméletlen önmarcangoló, de még a pöcegödör mélyéről is képes észrevenni a bűz felett a fényt és a szivárványt, a következő pillanatban pedig főnixmadárként születik újra saját kis hamujából valami ékes poén kíséretében, amin a legnagyobbakat néha ő kacarászik meglehetősen nem törvénytisztelő módon. Az örök megosztó imádják, vagy gyűlölik, de közömbös soha nem lesz iránta senki. Látott világot, nyalogatta a habcsókfelhőket a mennyben, de a lábát is peelingeltette már a pokol tüzén, minthacsak szalonkát sütögetne. De míg nem pörgött le a film, addig is a köztes létben az ÉLETBEN maradna még, az ITT-ben és a MOST-ban, próbálja vàlasztékos, néha csak számára érthető barokkos körmondatokban okulásképp az utókornak megírni memoárjait, sziporkafelhőit, helyzetkomikumait, savazásait, ballépéseit, mindezt egy sajátos látószögből az emberiség szolgálatába állítva..
Ha van még 6 perced, hosszabban is olvashatsz:
Egy bemutatkozás, ami nem azt fogja taglalni, hogy egy tökéletes angyal-lélek vagyok, aki elvégzett nyolc egyetemet és ezer tanfolyamot és fényesre nyalja saját magát, hogy mekkora szakmai granché a Segítői világban. Nem.. Sokkal inkább egy hús-vér ember, egy közönséges halandó, kicsit sem angyali múlttal, aki ugyanúgy befizeti a számláit, dolgozik, nevet, sír, ironizál, kétségbeesik, segítséget kér, elakad. Aki szeret, hibázik, viszont állandóan fejlődni akar és nem szégyell taknyon csúszva, zokogva tenni ezért. Egyelőre csak nagy vonalakban bemutatom Németh Valentinát. Aztán ha velünk jössz a Változás felé egyre többet mesélek majd, beengedlek, együtt élhetjük át mindezt, hisz előttem is kanyarog még jócskán út, van még mit tanulnom, és akarok is, de mindeközben tökéletlen ember vagyok és az is maradok. De már megengedem magamnak, hogy az lehessek!
Idestova 38 évvel ezelőtt szakadt le kicsi lelkem a Nagy Egészből, hogy újra szerencsét próbáljon egy új karosszériában a Föld nevű bolygón. Tette mindezt a naptár egy gyászosan piros kiemelt napján, a halottakén. De szép paradox egy új életre.. Elég stílusos. Indigó gyermekként kezdtem tapogatózni e lét mezsgyéjén, nem egyszerű forgatókönyvet írva magamnak, ehhez pedig olyan szülőket választva, akik dúsan hozzájárultak mindennek támogatására és a rend teljes összezavarására.
Már egészen kicsiként éreztem, hogy nem vagyok épp átlagos, csak mindezzel együtt élni a 80-as, 90-es években nem volt annyira diadalmenet. Sokszor nem értettek meg, sokan különcnek tartottak, néha kizártak, esetenként kinevettek. De a legnagyobb feladatot mégis inkább a saját magam elfogadása adta fel. Évekig lázadtam a minden ellen is, kóvályogtam nyakon lőtt galamb módjára bele a vakvilágba, rengetegszer veszélybe sodorva magamat, de mindeközben fogalmam nem volt ki vagyok, és mit akarok. Sok mindenhez volt tehetségem, énekeltem, rajzoltam, táncoltam, a nyelvek ragadtak rám, meséket , verseket írtam, szavaltam. De leginkább ahhoz volt, hogy másokat megnyugtassak. Valahogy mindig én voltam mindenki pszichológusa, sokan fordultak hozzám tanácsért, a hogyantovábbot illetően, vagy ha egyszerűen csak rossz napjuk volt. Ez mindig mérhetetlen boldogsággal töltött el, ha egy síró arc felvidult, vagy az addig szürkén fakuló reménytelenségben egyszercsak fény gyúlt. Tudtam, hogy emberekkel kell foglalkoznom, csak még nem volt világos melyik fronton.
A keresgélés közben felpróbáltam pár szerepet, marketinges, különféle menedzser, vendéglátós, kitanultam masszázsokat, kiderült, hogy ez utóbbi szintén szerelem, sok pozitív visszaigazolással. E téren jelenleg is bővítem tudásomat, hogy minél több alternatívát tudjak nyújtani, testet és lelket egyszerre gyógyítani. De valami még hiányzott. Viszont hiába próbáltam sürgetni az időt, az segget fordított nekem, azzal, hogy majd azt ő tudja mikor fedi fel mi az, ami után kutatok, az életcélomat. A reflektorok pedig csak évekkel később villantak fel, mikor egy súlyos betegség révén kapcsolatba kerültem a Családállítással. Már az első alkalommal tudtam, hogy óriás mérföldkőhöz érkeztem, a gyógyulásom onnantól kezdve pedig rohamléptekben haladt. Éreztem, hogy ő meg én bizony egyek vagyunk és a hiányzó mozaik a helyére került. Nem volt több kérdésem, csak az, hogy hol lehet ezt megtanulni, akarom és kész. Szóval a nagy puzzle összeállt, integrált szemléletű családállító, test és lélek masszőre, és mindemellett publikáló író. Ez vagyok én ITT és MOST.
A következőkben főképp saját írásaimon, történeteimen keresztül fogom bemutatni, hogy jutottam el idáig, ahol lehulltak az álarcok. Ahol már nem akartam többnek látszani. Ahol észrevettem a begyógyítandó, mélyreásott és ezer leukoplasttal eltakart sebeket, ahol az elfogadhatatlannak tűnő gyermeki és múltbeli sérelmek más megvilágításba kerültek, kirajzolódtak a hibás indítóprogramok, a párkapcsolati minták. Idáig, ahol el tudtam fogadni Szüleimet minden hibájukkal együtt a maguk tökéletes tökéletlenségükben, megbocsájtottam nekik, magamnak és másoknak, megértettem mit miért csináltam önkéntelenül, hogy megfeleljek a családom rendjének, hitmondatainak (ezekre később bővebben kitérek), majd mindezt úgy integráltam magamban, hogy már csak a javamat és a fejődésemet szolgálják. Nem mondom, hogy a Változás egyszerű és fájdalommentes, de nagyon is megéri ez a fájdalom és mindenkinek van választása, hogy egy jobb, minőségibb ,békésebb , harmonikusabb ÉLET-et élhessen, EGY-ségben Önmagával.
A “VÁLTOZÁS Veled kezdődik”!.. nem egy ócska izzadságszagú közhely.
Ha szeretnél rólunk többet tudni, kattints:
https://www.pillangoeffektus.hu/
