Minap a Margit hídon sétáltam, biciklisek suhantak el mellettem, párok karöltve andalogtak. Megálltam, figyeltem a híd mustársárga színét, a víz sodródását. Szeretem, ahogy a villamos elmegy mellettem és beleremeg a talaj, szeretem, ahogy a rengeteg emberrel, aki szembe jön, összeakad a tekintetünk. Szeretem a zsivajt, a nyüzsgést, a számtalan lehetőséget, amit rejt e város, a sok véletlen találkozás szőtte barátságot és élményt, amit adott nekem az elmúlt években.

Egyszer csak eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt én mennyire ódzkodtam attól, hogy ideköltözzem! Vidéki lányként biztos voltam benne, hogy gyűlölök majd itt lakni és sosem fogom megszokni. Mert koszos, mert túlzsúfolt, mert drága, mert nyáron egy forró betondzsungel… És most… Állok a hídon, enyhén fúj a szél, kezemben egy fagylalt és határozottan azt érzem: Imádom Budapestet! Hogyan jutottam el ide? Egy varázscsapásra történt?...

Úgy hozta az élet, hogy ideköltöztem 10 évvel ezelőtt... Abban a szörnyű viszonyban a várossal! Kezdetben úgy láttam, beigazolódik, amit gondoltam. A bűzös aluljárók, rengeteg szemét, heringparti a BKV-n, az örökös rohanás és a legszomorúbb: a végtelen közöny az emberek szemében... Leültem egy este a konyhaszékre, összegyűjtöttem minden erőm és úgy döntöttem, ha már itt lakom, írok egy listát és megkeresem a város olyan adottságait, amik kedvemre valóak. Itt jött a mindig elérhető éjjel nappali, a sok színház, a koncertek, a kiállítások, a számtalan előadás, képzés, az éjszakai séták a Duna-parton, a városligeti korcsolyapálya. Megfogadtam, hogy minden héten felfedezek valami újat, amit szeretek! Festőtanfolyam, balettóra, Pálferi előadás, thai étterem… Egészen izgalmas időszak volt!

Aztán elkezdtem más szemmel nézni az ittlétemre. Az utcák nem lettek tisztábbak, de nem is érdekelt, hiszen a homlokzatokat néztem. Az aluljáró sem lett barátságos, de néha megálltam a zenészeket hallgatni és időnként számot is kértem. Sok év telt el azóta és már szeretek itt élni. Biztosan megesett Veled is, hogy valamiről kizártnak gondoltad, hogy megvalósul és mégis megtörtént! Milyen volt? Mit csináltál? Hogyan érezted magad közben?

A coaching nálam arról szól, hogy ezen a folyamaton melletted legyek: a Te „utált városodból”  faragjunk szerethetőt. A nehézségek helyett áthelyezzük a fókuszt az erősségeidre. Így nem csak megtörténnek Veled a dolgok, hanem Te leszel az irányító. Legyen szó akár költözés utáni, akár munkahelyváltást követő új közösségbe történő beilleszkedésről. Van egy kiindulópont és egy vágyott állapot, amiben elégedett, boldog vagy. A kettő között kísér a coach, aki a négyszemközti beszélgetések során segít meglátni a jó dolgokat, a lehetőségeket és támogat a döntések meghozatalában.